Valljuk be, a mai kor emberének az ispán leginkább a Lúdas Matyiból lehet ismerős. Ő az a mulatságos figura, aki Döbrögi nagyságos úr minden kívánságát lesi, sohasem sikerül neki semmi, viszont gazdája minden elképzelését hűen követi.
Az ispán a népmesei témát feldolgozó regében és a róla készült legendás rajzfilmben is mindig topon volt: rögtön ugrott, ha kell, és folyamatosan megpróbálta főnöke tetteit, gondolatait kiegészíteni.
A gazda hétvégi évértékelője után a „vármegyénk” ispánja sem volt rest, rögtön ugrott és évet értékelt. Igaz, ezt nem gondosan megválogatott közönség, hanem a megyei napilapban tette.
A két értékelésben közös, hogy egyiküket sem zavarják a tények, az országban, a megyében és Miskolcon játszódó valóságos folyamatok.
A gazda elfelejtett szót pazarolni számos alapvető és fontos kérdésről. A pedagógusok béremeléséről, a Nemzeti Alaptanterv tarthatatlanságáról, az egészségügy válságáról, az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók jogos követeléseiről, a brutális népességcsökkenésről, Európa legmagasabb inflációjáról, a soha nem látott költségvetési hiányról, a környezetünk zöld tartalékait kimerítő akkumulátorgyárakról, az extraprofittal túlárazott energiahordozókról, a kormányzati korrupciós szappanoperáról – amiben feltűnő módon szintén egy gazdaként hivatkozott vezetőé a főszerep, aki feltehetően a korrupciós hálózatot mozgatta. Csak néhány húsbavágó témát említettünk.
Gazdájához hasonlóan az ispán tisztánlátását sem zavarják a tények. Szerinte is minden szuper, az országrész szépen fejlődik, elégedettek és boldogok az emberek. Baj egyedül a Miskolcot irányító koalícióval van csak, azaz országos ellenzékkel. Itt akár arra utalhatott, az a baj vele, hogy még létezik, pedig a maguk részéről mindent megtettek, hogy elvegyék a működésükhöz járó támogatást.
Kérdésre válaszolva az ispán értékelésében kifejti, „nem igaz”, hogy a kormány pénzt vett el Miskolctól! Ez szerinte csak politikai lózung! Rögtön egy példát is hoz: „a megnövekedett rezsiköltségek enyhítésére pedig nemrég érkezett 1,2 milliárd forint Miskolcra az önkormányzathoz.” Az ispán azt már elfelejti megemlíteni, hogy ugyanekkor 1.3 milliárd forinttal megemelte a kormány a város által fizetendő szolidaritási hozzájárulási adót, amit folyamatosan levonnak a város számlájáról.
Az ispán csak a lényegről feledkezik meg, hogy a kormány nem adott, hanem elvett! Nem ad, hanem elvesz folyamatosan. A tények nem zavarhatják a főispánt, hiszen szolgaian próbál gazdájának megfelelni. Pont úgy, mint a Lúdas Matyiban, mikor az ispán megpróbálja Döbrögi parancsára kézre keríteni regénk hősét. Hogy mondta Döbrögi? „Aztán, azt a gazt, hurokra kerítetted-e már” Mire az ispán: „Tucatjával, nagyságos úr. Eddig már 47-en vallották be a deresen, hogy ők a Lúdas Matyi”.
Az évértékeléseknek éppen annyi köze van a valósághoz, mint az erőszakkal kiszedett, félelemtől átitatott szavaknak.
Mi csak azt kívánjuk, hogy a vármegyéket uralmuk alatt tartó nagyságos urak, ispánok és a várban székelő gazda mind nézzék meg ismét a rajzfilmet, és ne feledjék a Lúdas Matyi által háromszor kimért igazságot: „Legyen pedig e történet tanulság valamennyi kegyetlen uraknak!”
